A régebbi, nagyobb kerteket gyakran természeteserdőterületekből hasították ki. Az újabb összehasonlíthatatlanul kisebb kerteket viszont házfalak, szomszéd telkek és garázsok veszik körül. Gondot már nem az okoz, hogy miként alakítsunk ki zöld keretet fákkal, sövényekkel, és milyen növényekkel dekoráljuk belül; sokkal nehezebb olyan fajok kiválasztása, amelyekkel jól átgondolt terv alapján oldani tudjuk házunk környezetének merev, műszaki jellegét.
Általában viszonylag kis tér áll rendelkezésre, és a növények választéka azok végső méretei is korlátozzák. A választás során a kert nagyságára és az arányokra feltétlenül legyünk tekintettel. Amennyiben a tervezéskor a házhoz igazított hálót használtunk, a kiültetés is a hálóhoz illeszkedjék.
Ha azt szeretnénk, hogy kertünk egész éven át karakteres legyen, a növények kiválasztásakor a határozott körvonalú, erőteljes levélformájú, jellegzetes felépítésű vagy illatú fajokat válasszuk. Nagyon fontos az is, hogy miként csoportosítjuk, és milyen egyedszámban telepítjük őket. A legmarkánsabb kertterv is jellegtelenné válik a magvalósításkor, ha különféle növényeket válogatás nélkül ültetünk össze.
Ha korhű kertet kívánunk létrehozni, a növények kiválasztásában az is segítségünkre lehet, ha ismerjük, hogy az adott korban milyen fajokat használtak az adott vidéken. A kiültetés ugyanis kifejezőbbé válik olyan növények alkalmazásával, amelyek meghonosításuk ideje és a múltban betöltött szerepük alapján egy sajátos helyzethez különösen illenek.
Bizonyos növények jól mutatnak vidéki környezetben, városi kertekbe viszont nem alkalmasak. Az őshonos tölgy vagy az éger jó példa erre. A dekoratív hibrid fák viszont idegenül hatnak a hazai, vidéki kiültetésekben. Angliában idetartoznak többek között a japán cseresznyék, az eukaliptusz és az egyre gyakrabban ültetett sárga-tarka levelű Leyland-ciprus.
Az uralkodó talajtípus természetesen szintén meghatározza, hogy milyen növényeket telepíthetünk kertünkbe. Egy sor olyan növény ismert, amelynek meghatározott klímazónákra tipikusak, például a Földközi-tenger környékén élő lágyszárúak, félcserjék és cserjék. Sokuk Közép-Európában nem egészen télálló, például a rozmaring, a szuhar vagy a félsivatagi típusú növények közül a jukka. Egyes fajok világos, hűvös erdei árnyékot igényelnek, míg az egy- és kétéves növények túlnyomó része nyílt, napos területeken fejlődik legszebben. Ha valaki járt már magashegységben, bizonyára érzékelte, hogy az éghajlat a magasabb fekvévű részeken fokozatosan hűvösebbé válik, és a magasság növekedésével a növényfajok száma és mérete egyre csökken. Végül a magasabb fejlettségű növényekből alig egy-két hírmondó marad csupán, például a törpe havasszépe vagy a sziklarésekben növő havasi gyopár. Ugyancsak jellegzetes tulajdonságokkal rendelkező csoportot alkotnak a vízigényes növények, amelyek fajtól függően üde, nyirkos vagy kifejezetten nedves talajt kívánnak.
A növényültetés mindig kockázatokkal jár. Csak olyan növényeket tervezzünk a kertünkbe, amelyről biztosan tudjuk, hogy az adott környezeti körülmények megfelelők lesznek számukra. A növények beillesztése a kompozícióba meghatározott sorrend szerint történjen.
Először a kert zöldtömegét adó változatos összeállítást kell megterveznünk úgy, hogy végül minél kisebb látható talajfelület maradjon. Ez a kiültetési terv alapelve. A növények kiválasztásával és telepítésével az a célunk, hogy jellegzetes esztétikus összképet alakítsunk ki. |
